Családunkban mindig gondot jelentett fiam hajvágása. Nem szeretett, mondhatnám úgy is, hogy utált fodrászhoz járni. Nem is az odajárással volt baja, hanem az ottani várakozással. Azt bizony, nagyon nehezen tűrte!
Hogy megoldjuk a problémát, elhatároztuk, veszünk egy hajnyírógépet. Azzal az ő haját is, no meg a páromét is le tudjuk vágni.
Megvettük a gépet, kineveztem magam fodrásznak. Szépen begyakoroltam minden mozdulatot. Mindig előbb az egyik oldalon vágtam le a fiúk haját, utána igazítottam hozzá hasonlóra a másik oldalt. Felül öt mili, alul három.
Szépen működött a házi fodrászat. Egy meleg nyári napon azonban, nagy baj történt. A hajnyírógép felmondta a szolgálatot. Nem is azért aggódtunk, mert elromlott – olcsó kínai volt -, hanem mert éppen a nyírás felénél tartottunk. Balázsom hajának bal fele levágva, jobb oldalán a szépre nőtt maradvány díszelgett.
Szerencsére a szomszédos házban volt a fodrászüzlet. Fiam kötötte az ebet a karóhoz, mondván, ő ugyan ilyen fejjel ki nem megy a lakásból.
-Sapka? – kérdeztem.
– Persze, negyven fokos melegben! Hülyének néz mindenki! – morogta drága gyermekem.
Hosszú huzavona után mégis sikerült elfogadható megoldást találni. Fiacskám sapkával a fején állt a lépcsőházajtóban belül, én az emeleti szoba ablakából lestem az utcát. Amikor nem jött senki a járdán, megcsörgettem a mobilját. Mint akit puskából lőttek ki, úgy rohant a fodrászüzletig!
Az üzletben fiatal lányok dolgoztak, csodálkozva néztek az ismerős szomszédra, vagy inkább a fején lévő sapkára. Jó humor és üzleti érzékkel megáldott gyermekem nagy komolysággal megkérdezte:
– Lányok, mennyibe kerül nálatok egy fél hajvágás? A lányok furcsán néztek rá és csak azt mondogatták, hogy egy fiú hajnyírás ezerkétszáz forintba kerül.
-Akkor a fele hatszáz? – kérdezte ismét, már vigyorogva és leemelte a sapkáját.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.14. @ 09:27 :: Adminguru