A vörös bort kitöltöttem, nem várok t?led semmit.
Bármi, ami t?led jön, több mint a világ, az elvárt.
A múltamról nem tehetsz, jöv?m nem tudom, t?led
függ-e, vagy attól a felülett?l, amibe most belenézek.
Mégiscsak tükör az élet, mégiscsak néz? az él? –
próbállak fölfedezni a képen magam mögött, de
magam se látom. Ez nem a látás ideje még.
Tele vagyunk múlttal, a jelen alig piheg, hol
van jöv?nk, a három dés, aminek mélysége befelé.
Ilyenkor látomásokat kell és szépeket látni,
meg ne zavarjanak az eddig-voltak – holtak védik
sz?k köreiket, az már övék, az enyém hol van.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.01. @ 15:21 :: Petz György