Kőmüves Klára : – van –

Nyomtatás

Mindig így jön, halkan, sőt, egészen nesztelen s leszek szemében

kapásból meztelen, ha lát. Fittyet hány a bejelentkezésre, előre

tervezni egyáltalában nem szeret és azzal is jót akar időnként,

hogyha ellenem van, mert a bolondok mindig értik egymást és

ő olykor-olykor a bolondját járatja velem. Szóval, néha csak leül

unottan egy sarokba vagy az utcán rám mosolyog, de láttam már

csillaghullás idején is és egy kocsmában, ahogyan egy fél éjjelt

átborozott. Néha egészen idegennek t?nik, de aztán rendszerint

meggyőz arról, hogy ismer, eljátszadozik bennem valami képzelt

végtelennel, aztán esténként giccses szívbuborékokat enged a 

házba, a szám is tátva marad, ha pattan és az ablakhoz telepedik

álomőrnek, de én látom az álmaimban. Reggel az első pohár csap-

vízzel szökik a számba, hogy velem járhassa a mindig új napot, már

meg sem kérdezem tőle, hogy örömére szolgál-e a testem, neki

sosem feleseltem vissza, hiszen csak van, de meg sem szólal,

okos, de sosem szolgál okkal, haragudni benne sosincs mire és

most megint itt gubbaszt, pedig rég nem mertem benne hinni se.