A fotómontázst internetes képekb?l állítottam össze..
Esténként lehámozza magáról
a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap.
Maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat.
A sarokban félkarú rabló csattog,
miközben kereket old a remény.
Kezek matatnak üres zsebekben.
A fejekbe a mit-tegyek beég.
Magukat gáncsoló lábak
botladoznak utat tévesztve,
s az imbolygó árnyak
egy-egy korsó sör habjába
zuhannak öntudatlanul.
Lassan bealkonyul.
*
Már
horizont alá bukott a Nap,
de még mindig nem hiszik,
hogy a világ is vakít:
a Hold füstös-piszkosan
felettük hamis álmot ír.
A hajnal
kiveti magából,
aszfalton ébred a részeg indulat.
Bicska csukódik. Még vértelen.
Az id?n átüt a penész.
Ma is
takaród alatt húzódik meg
a szemfényvesztés.
