Csak fekszem itt,
fehér ágyon,
csuklómon er?s pánt szorít,
csupán a halált várom,
azt mondták elmém beteg,
küzdöttem ellene, hiába,
üvegkalitkába zártak.
Legy?rték vézna testemet,
hogy ne ártsak,
Itt vagyok régóta,
patyolat leped?
borul a szörny? látomásokra,
minden éjjel eped?
h?séggel várnak.
A plafont bámulom
egyre kitartóbban,
meg nem unó kábulatban,
ott fenn életre kelnek
a mozgó árnyak.
Repedések futnak
kacskaringós vonalak, másvilági
lények töredezett körmei
karcolták,
minden éjjel visszajárnak.
Rémiszt? üzenet,
egy rejtvény,
meg kell fejtenem.
A vonalak mögé
látok, másik dimenzióba,
ott patkányok apró lába
neszez,
?k tudják, megvert,
egy szobába zárt,
hol bomlott ?se gyilkolt
ártatlan asszonyokat,
most engem is felkínált.
Meglátogat mindig.
Szája groteszk
mosolyra húzódik,
érzem a lehelete b?zös,
az a szag,
a pokolba ragad.
Azt mondja szeret,
nem bírja nélkülem,
fogadjam el, ha lehet,
gyermek vagyok,
? az, kit hívhatok.
mindig vigyáz rám,
odaadó házastárs.
Holnap hazamegyek,
az orvos szerint
szépen javulok!
Monoton mondom,
amit hallani akar.
Ma éjjel a repedések
szóltak hozzám.
Felkeltem és
követtem ívüket,
a férjem értem jön,
a szobába zár,
ahol a másik világba
átjáró vezet,
de tudom, miként
végezzek vele.
A hangok segítettek,
italába ürmöt kevertem,
meg kell óvnom,
régóta szól hozzám,
bennem a gyermek,
kit hordok, élni akar.
Ne félj,
én megvédelmezlek.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:17 :: Adminguru