meghallottam végre az új id?k szavát
nincsen szórend-törvény, ritmus és más szabály
áradjon a szöveg, nem baj ha nem érted
hisz zene itt minden – egyetemes ének
gondolat az minek, úgyis csak te érted
ne reménykedj másban, magány a te élted
jaj, de csak most látom, velem mily’ baj vagyon
az én buta cs?röm ritmusra kopácsol
pedig szentül megfogadtam
beállok a szürke sorba
nem akarok én kilógni
egyensapka itt a módi
kaptam már eleget ‘nagy okos’ fejemre
fogjam be a pofám, itt csak nyaldosni kell
ígéretet tettem ‘nem egyszer sem százszor’
buta leszek (mi az?), tán jobban tudjátok
aggódom csak kissé, hogy a nyuszifülem
sisak alól kibúj, s hamisságot fülel.
