Diófa árnyéka balzsam hevült testnek,
parázsdarabok már üszkösen hevernek,
flekken illatfelhő röppen játszi széllel,
madárfüttyös csend ül zizegő levéllel.
Haragoszöld lombot ostromol izzó nap,
nem törnek át rajta kíváncsi sugarak.
Duna felől messzebb tompán morajlik,
egyre hangosabban érc-zenekar hallik…
villám-pálcájával karmester vezényel,
üstdobok lépnek be morajló zenével,
égi harsonások válaszolnak arra,
vihar szimfónia,
komponálva
fúvós zenekarra.
Hozzád bújok szótlan,
fejem a válladon,
féktelen tobzódást
hunyt szemmel hallgatok.
Erős karod érzem,
kezemben a kezed,
félnék nagyon,
ha nem lennék veled.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Fitó Ica
