Csak könyvek, könyvek és n?k: ennyi elég
feszegetni a köznapok vasketrecét,
és mégsem, sosem tudhatok eleget.
S mégis, mégis egyedül vagyok veletek,
a varázsban, mit úgy emeltek körém,
takaró alatt, vagy az utca nyers kövén,
hogy észre se veszem, úgy zártok bele,
talán, ha sejteném se tör?dnék vele,
csak szédítsetek, csak higgyem, hogy láttok,
csak forrjon, sisteregjen az a zsarátnok,
legyetek h?s tenyér, csend is, ha nincs más,
a pupillában tünde, eleven izzás,
h?ljetek szemeim csarnokvizébe!
S tartsatok akkor is, amikor már én se.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:17 :: Adminguru
