Párhuzamok, peron, és a kicsi piros:
nyugtalan zsizsgés a halántéklebenyben.
A pályaudvar torka gyulladásos, eleven,
a kollektív lelkiismeret
hangszóróból szól, hogy indulni kell.
Fémszag, zaj, monoton, zsibbasztó
dáridó: tánc a nem tervezett id?ben,
n?i arccal a szemhéj mögött.
Olyan vagy, mint a tavalyi hó délibábja
a június sortüzében:
arcod párolog, vibrál, remeg bennem,
s én lopva, vigyázva gondolok rád,
félek, hogy elillansz.
Mintha mindenütt te lennél,
mindenütt és sehol,
titkod talán mindennél ?sebb:
talán mert szerelem,
talán mert l?tt seb.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:56 :: Csillag Tamás