Csipkebokor,
künn a réten,
meghajlik
a kóbor szélben,
messze viszi
ím, hangomat,
feljajgató
sírásomat.
Egyik ágán
madárka ül,
csicseregve
tovarepül,
szabadon száll
fenn az égen,
szabadságom
mért nincs nékem?
Csipkebokor,
szegény, árva,
rózsát nem
virágzik ága,
szívembe tört
tövisei,
lelkem kútját
megmérgezik.
Nékem is volt
rózsám hajdan,
csókkal óvtam
zivatarban,
durva kezek
leszaggatták,
bennem csak a
tüskét hagyták.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.19. @ 20:40 :: Thököly Vajk