Már egészen, megszoktam, hogy értem is létezel.
Gond nélkül álmokat fejt meg ezeregy végzetem.
Soha nem billegett ennyire mire dönts, rálátni
tanítlak, sorsodból kösd meg vadonatúj cip?d.
Gézengúzfelem álmával bódít, szavakkal hiteget,
íratlan szabály kett?nk közt: szenved’ éj helyett
a szerelem hódítson. Mire meg, fojt a láz is, volt,
helyébe múltamból elég sok galacsint gyúrtál,
Földgolyónk testére írtad fel sebeid, kérlek írd
inkább fel az égre, csöndben hempereg az élet,
amint választunk, téblábon lógatott, tudattal felkel?k,
hajnaltájt, id?tlen tavaszban, marasztva sohákból.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:56 :: Marthi Anna