Olyan régen leny?göztek engem már a feln?ttek,
ahogy titkos jelzésekkel egyb?l tudták – mit tesznek;
talán azért, hogy a gyerek hülyébb legyen, mint amúgy,
tették, tudták, mosolyogtak – jó lesz így, fiatalúr? –
és azt hittem: igazuk van, magam is azt akarom,
nem rutinból s értem teszik, hát persze, rájuk hagyom.
Azóta már én is így, ilyen döglötten cselekszem –
formát tudok, közhelyeket, mikor, mit is kell tegyek.
Mégsem bírom elfeledni barátom anyja karját,
azért ölelt, mert így szokták, tudta jól a formulát?
Legutóbbi módosítás: 2012.06.19. @ 21:19 :: Petz György