Felhőkontúrjaid a horizonton –
csak szélkarcolta ránc az égiszen.
Jobbik feled magammal viszem:
vállamon zsák a hold – hiányodat hordom.
Csend lett a part. Kő hallgat szárazon.
Sosemvolt rabságod lett részemül.
Neon villan – feletted felhevül
(melleden dobban meg homlokom).
Látomásos lámpafénykörív:
katatón tánc fénypászmáid körül.
Lepketáncom csendedbe merül:
szemed nem lángolt – kihunyt s elporít.
Izzadt csillámok – és az ég se más:
pihéiden nagyestélyit ölt.
Ott leszel, ha megmozdul a föld,
s elszökik egy kósza dobbanás:
(az éj s a csend is – hallgat, mint a szén)
hasad hullámán valahol megpihen
egy megfáradt, eltévedt rekviem
az éjszakák sorának közepén.
—
Versek Az éjszakák sorának közepén ciklusból:
Legutóbbi módosítás: 2007.11.08. @ 09:01 :: Kovács-Cohner Róbert