Most utáljam? Ez a kezem lopott, vert és törött,
fájt akkor, amikor nem ütött vissza, mutogatott;
nem tudta, merre menjek, kinek fogjam kezét,
enyémet kinek nyújtsam; ökölbe szorítottam,
amikor kitárni kellett volna; fogta apám tűjét,
fecskendőjét és remegett, mikor döfnie kellett;
és nem simított kedvesem hajába, pedig várja;
ez a kéz valójában alig jó valamire, mégis hordom,
hátha jó lesz még valamire, kellő időben, nem túl-
gondolva a jelentőségét, éppen csak annyit tegyen,
amennyire az szánta, aki kettőt adott, ha egyik mégse
merné, hát ott legyen az a másik; nézd, mily barázdált.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.28. @ 23:22 :: Petz György