Az egyetemi el?készít? ideje alatt nem sok id?t töltöttem a jöv? tervezésével, egyszer?en élveztem a lehet?séget, amit a sors kínált. A sors pedig kegyesnek bizonyult. Olyan emberekkel hozott össze, mint Ödön, akit a szervetlen kémia gurujaként tartottak számon hallgatói, és aki tanársegédi min?ségében m?ködött közre a jöv? nemzedékek eltévelyedésében. Heti egy alkalommal jöttünk össze nála, budai lakásának halljában, bridzs partik ürügyén. Ilyenkor megittunk egy üveg bort, és hajnalig játszottunk. Ez a négy-, olykor ötf?s társaság alkotta a csoport elitjét. Mi közelebb kerültünk oktatóinkhoz. Mintha valami szellemi közösség vonzásában élnénk, igényeltük egymás társaságát, a végeláthatatlan beszélgetéseket, a heti rendszerességgel beiktatott sörözéseket, a tanulást. A közös cél tartott össze bennünket. Együtt indultunk el egy úton, és minden segítséget megadtunk egymásnak ahhoz, hogy a végére is érjünk. Akkor, még csak nem is sejtettük, hogy ennek az útnak soha nincs vége. A cél nem eljutni valahová, hanem éppen ellenkez?leg, mindig az úton maradva haladni, mindig úton lenni.
Ágnes, jó vezet?ként, nem egyszer?en összetartotta a társaságot, hanem mindenkire külön-külön figyelmet fordított. Igyekezett segítséget nyújtani magánéleti problémáink megoldásában is. A megváltozott életmód következtében egyre kevesebb id?t töltöttünk a családunkkal, szeretteinkkel. Ez a helyzet konfliktusok forrásává vált, amit sokan, nehezen dolgoztak fel. Találkozókat szervezett velük, közös programokon igyekezett meggy?zni ?ket, legyenek türelemmel, ez egy hosszú folyamat, és a végén, egy tartalmas élet kibontakozásának lehet?sége áll. Ágnes hitt az értelmiségi lét küldetésében. Meggy?z?déses kommunista lévén, egy igazságosabb társadalom képe lebegett a szeme el?tt, amelyben az értelmiségnek vezet? szerepe van. A tudás, a kulturált életforma számára is elérhet?vé vált, már megtapasztalta, mennyi küzdelem áll el?ttünk, mennyi lemondás vár még ránk. Azt ? sem tudhatta, hogy egy új élet lehet?sége, a szabadság érintése, milyen lelki folyamatokat indít el. Ki, hogyan tudja majd feldolgozni a változást? A munkásból lett értelmiséginek milyen kirekesztésben lesz majd része, hogyan bosszulja meg magát a káderpolitika, amely a kádári diktatúra egyik oszlopa volt? Minél közelebb kerültünk a felvételihez, minél tisztábban láttuk, mibe fogtunk, annál több kérdés merült fel bennünk.
A bejelentésem, hogy egyetemre akarok menni, nem váltott ki különösebb meglepetést. Szinte valamennyi ismer?söm, kollégám el?életem egyenes következményének tekintette ezt az igényemet. A felvételihez az üzemi négyszög hozzájárulására volt szükség. Mindenki támogatta a kérésemet, kivéve a f?osztályvezet?met, aki kijelentette: „Amíg én itt vagyok, addig ez az ember nem fog egyetemre menni.” — Hogy ? még maradt néhány évig, és én is elértem a célomat, azt nem kis részben a javító üzem egyik vezet?jének köszönhetem.
A javítók részér?l is akadt néhány jelentkez?, f?ként m?szaki f?iskolákra, vidéki egyetemekre, de a Budapesti M?szaki Egyetem Villamos Karára én voltam az egyedüli, abban az évben. Akkor, még nem tudhattuk, hogy a következ? évben indul az utolsó évfolyam, ahol SZET-es hallgatók is részt vehetnek az oktatásban. Mint kés?bb kiderült, f?osztályvezet?m nem kizárólag az én tanulmányaim ellen emelt kifogást, de megvétózta valamennyi fels?oktatásba jelentkez? kérését. Ennek ellenére, a javítók vezet?jének sikerült kijárnia, hogy támogassák beosztottai továbbtanulási kérelmét, és ezzel együtt az enyémet is. A vállalat részér?l volt némi kockázata a beiskolázásnak, de a költségek nagy részét a központi költségvetés állta. Sikeres felvételi vizsga esetén szerz?dést kellett kötni a céggel, vállalva a tanulmányi id?nek megfelel? id?tartamú elkötelezettséget. A tanulmányok idejére azonban, a korábbi évekkel ellentétben, nem átlagfizetést kaptunk, hanem egy minimális támogatást, ami akkori jövedelmünk tört része volt. Az egyetem megel?legezte az ösztöndíjat, de a második félévt?l már a tanulmányi eredményt?l tette függ?vé annak összegét. Az egyetemi évek alatt, a nappali tagozaton, a jövedelmem nem érte el a korábbi évek munkajövedelmének egy negyedét. Ilyen körülmények között valóban, jól meg kellett gondolni, mit vállalunk, mert a tanulmányok megkezdése korábbi életszínvonalunk jelent?s csökkenésével járt.
Felvételi vizsgát matematika, és fizika tárgyakból kellett tenni. A két közepes írásbeli vizsgát követ?en, két jeles szóbeli vizsgát abszolváltam, így az elérhet? húsz pontból sikerült tizenhat pontot megszereznem. Ez nem t?nt elegend?nek a Villamos Karra való bejutáshoz, de megfelelt a Gépészkaron. Nem kellett rábeszélni, hogy elfogadjam az ajánlatot. Örömmel, és határtalan lelkesedéssel kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat, amint beköszöntött az ?sz. A nyár azonban, még tartogatott meglepetéseket.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. június
Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Horváth János
