Messzeringó gyermekkorom
Koday László Messzeringó gyermekkorom világa c.
festményéhez
Koosán Ildikó
Álomtavon , mesetavon,
idering a gyermekkorom
eszembe jut ami elmúlt,
kivirágzott, aztán elhullt,
mint az élet, mint a halál,
mind a kett? jöttömre vár,
mégis, mégis jöjjön sorba,
mintha ismét régmúlt volna,
megnézem még utoljára
álomködön átsétálva,
elmerengve, visszajárva
azt a képet, ami élhet,
azt a boldog gyermekséget.
Nyílik a kép, szivárványos
az a falu, az a város,
ahol szegényen születtem,
ahol n?ttem, cseperedtem;
volt sok öröm, sok boldogság
kis családunk a mennyország,
s ?k, a szülök, isten áldja
mindkett?t haló porába,
úgy féltettek szeretgettek,
jobbnál jobban dédelgettek.
Istenem… e szép világom,
áldott, áldott ifjúságom!.
Kis házunk volt, gémeskúttal,
udvarunkon törpetyúkkal,
kis kecskével kismalaccal;
emlékszem, egyszer tavasszal
kis bárány is ott ficánkolt,
szedtem sarjút, láttam jászolt,
másztam fára, ettem meggyet,
tanultam az egyszeregyet,
mentem kés?bb a határba,
mint a madár, szabadjára,
lábamra nem tettek béklyót,
istenem, de csodaszép volt…
Majd, ha egyszer vén koromba
feljutok a csillagokba,
ott i s,ott is arra várok
régi tölgyek, vén platánok
kés?nyári színes lombja
belehull a tarsolyomba
ott vet nekem puha ágyat
onnan is én rátok látok
gyermekkori jó barátok.
2012. április 10
Legutóbbi módosítás: 2012.06.29. @ 08:03 :: Koosán Ildikó