Elnézem arcodat, figyelmesen, hosszan:
mit rejt szemed és mit a néma száj?
Hallgatásaidból lepkehálót fontam,
rég verg?dünk benne, pedig nem muszáj.
Kutatlak; te itt vagy és én mégsem látlak,
az maradsz, ki voltál: testvér-ölelés,
életemben jobbik, azonban nem bátrabb,
s ez a túléléshez es?csepp-kevés.
Ráeszmélsz majd egyszer, de addig elfelejted
milyen voltam tegnap vagy tegnapel?tt,
makacs és mosolygó, akárcsak egy gyermek,
bár arcomon sáncokká n?ttek a red?k,
ha bolond dolgaim felvállalni merted,
ne hajts fejet gyáva hallgatás el?tt!
Legutóbbi módosítás: 2012.06.29. @ 09:15 :: Péter Erika