Ajánlás: Komáromi Jánosnak
Az életem nem sokat változott,
reggel felkel a szív, ahogy szokott,
és egyre színesebb az Erd?…
A mélyre kúszó gyökerek ereje csak n?.
Néha a kíváncsi természet
két szemébe zárja az elmúlt képeket,
s van, hogy útnak indul a láb,
hogy bejárja rónán túl a Dunát.
Az én lelkem túl sokat álmodott…
Isten, mit kértem, mindent megadott,
és nagy alázattal csak remélhetem,
hogy a te sorsod is boldogság itt lenn.
2012.07.01.Bp.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.02. @ 21:35 :: Válóczy Szilvia