Sz?ke tanár úr bevési az els? négyesemet:
Bédnaja Líza jellemrajzával nem volt elégedett,
pedig akár én is lehettem volna.
? ismerte Márait, nekünk hallani sem szabadott róla.
hosszú a nyár, valamit dolgozni kell.
angol nyelvi táborba pofátlan jelentkezem.
nem is tudok angolul, tán néhány szót,
senkinek nem t?nik fel.
kés? apukának átadom a kislányt a Moszkva-téren;
kezet csókol, szeme több mint hálásan csillog.
idegenvezetés, ukrán f?iskolás csoport,
országjárás, expressz-táborok.
Zoli, alkalmi tolmács, egy évvel fiatalabb;
Moszkvában tanul, kajla, mafla,
szerelmes szavait összeizzadt papírfecnire rótta.
írásban feleltem: kopjon le rólam.
sz?ke srác egyfolytában szemez.
kerülöm. ? az “okos kutya”- írja egy képeslapra.
(otthonról kés?bb fotókat küld.
megköszönöm, válaszol, levelezünk,
“szakítólevél” egy kockás papíron:
menyasszonya megtudta, vége.
nos, van jó is az életben.)
csapataink bevonulnak Prágába.
magyar fiúk verik az oroszokat a földvári táborban.
Jurij megsérül, orvost keresünk;
nem az ? körzete(!), azért bekötözi.
Surik barna, széparcú srác, szótlan,
?t én figyelem, csak néha kérdez:
ki az a n?alak a múzeumi festményen.
búcsúest valami Matrózban.
hazafelé megfogja a kezem;
forró az enyém is, most bármi lehetne.
“Az ész bajjal jár”, nem történik semmi.
koleszszobában egyetlen könyvét, valami német regényt
búcsúajándékként nekem adja.
beleír oroszul, hogy örökké… vagyis soha.
– hát ez történt hatvannyolcban.
