Jagos István Róbert : Oázis

 

Víznélküli partot értem

lakatlan szigetemen,

hol már magammal sem értek

egyet.  Csak hitegetett

arcom: egyszer célba érünk.

Mint én-és-én. Semmiség.

Atyám szava számról elt?nt

nem jön újra semmiképp.

Oázisom magam vagyok:

kiszáradt kútja fámnak.

Megöntöznek kínzó jajok:

hagyatéka jó apámnak.

Az éj- reszket? homokban

kígyó féli lábnyomom.

Olykor felmászik torokra,

lassan-lassan rászokom.

Hajó lennék: nagy és er?s.

Szélvihar: mi az nekem?!

Bárcsak lennék lélekveszt?

elkóborolt tengeren.

Sátram a múltam: délibáb

 – fényt reszket? töredék.

Az isten tengert sosem ás:

Az árbocokat töri szét.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.07.09. @ 09:59 :: Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.