Ez a nyugalom, amikor van egy egész napom arra, hogy bármit tegyek.
Végre frissen ébredt gondolatokat válogathatok, a leragad a szem féle
mondatok becsípődtek, miközben testem elaludt. Azért még volt ami ott
is működött, beporozva az álomfelhős ködöt. De libidónyi libabőr hangya
menetelt végig, hol az első csakra fáradtan nyitott feléd még akkor is.
Tudom, emiatt büszkeségre semmi ok, miközben galaxisok, univerzumok
csakraesőben energiákat szőttek virágcsokorba, én csak ültem, lekoppant
szemmel, leejtett fejjel, aztán elgurultam oda, ahol szépre csiszolt álom
lelkemet, egy fáradt és beteg, de szerelmes férfivá nemesítette; bennem
ragaszkodásaim, elengedtem hát ott a sok bajom, és ideérve kézen fogtam
az oly régóta vágyott, sokszor kért, néha megkapott: nyugalom perceket.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.12. @ 06:38 :: Marthi Anna