Van, hogy jobban megríkat a köznapi giccs,
mélyebbek azok a szemkörnyéki ráncok,
kuszábbak a tenyér kartográfiái,
érezni: kíméletlenül közel az ?sz.
Most még könny? ujjakkal játszik a nyár a
villany drótjain. Nincs ujjam a gitárhoz,
sekedv?n nézem a világ folyosóit.
Tévére gondolok, szépmosolyú n?re,
munkátlanok gubbasztó fecskesorára,
olyanok, mint a tébolyult szerelmesek:
egyik kontinensen sem találnak haza.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.20. @ 17:43 :: Csillag Tamás