Mikor megkezdte a tanulás útját,
lelkét magában mélyen eltemette,
be kellett tartania sok-sok szabályt,
akkor is, ha tudata nem értette.
? szorgalmasan írt, számolt, olvasott,
mindent, amit vártak t?le, megtanult,
önmagának szabadságot nem adott,
már akkor sem álmodott, mikor aludt.
Mindeközben megtanult felejteni,
nem emlékszik honnan jött, s hova tart,
már nem tudott önzetlenül szeretni,
bel?le csak egy hús-vér robot maradt.
Csodákat nem látott, behunyta szemét,
lelke akkor is bizakodva remélt.
Tiszai P Anna : VI. Tanulás (Az ÉLETÚT – szonett-koszorúból)
2012.07.21.
Tiszai P Anna
Vers
2