Várlak könyvéhség, már lerágott csontok az amerikai filmek, tegnapok
francia vígjátékait köszönöm, hogy elsimítottad, puszilom a vásznad,
olajbogyó zöld nyugtatja szemem, hexakümion, micsoda rejtelem a szó,
vajon ha beleolvasok, és az álom békén hagy ezúttal, megértem-e mi
van, amiért született az értelem, és lelket fertőzve csutakolja magát
az ember, türelmet gyakorol a szépség felett, kifejezni tanulja mindazt,
amitől az ürességből akármit felépíthet, legfőképp önmagát, Istent,
ragyogni késztet a meditációs kincsem, e könyv, lapoznám míg elönt…
Legutóbbi módosítás: 2012.07.21. @ 15:56 :: Marthi Anna