Szemtelen forgószelek
kavarják fel,
…( szemünkbe )
a százados port.
Erejük hitét táplálja
kimart sós könnyünk.
Nem sejthetik
…( mikromagányuk )
önnön korlátait,
hisz’ ők is csak
a novemberi,
szeles esőkre várnak,
hogy a folyóba mossa
az iszapszagú mocskot.
S végleg beleolvadjanak,
a körülöttük forgó
haldokló világba.
Legutóbbi módosítás: 2007.11.11. @ 11:14 :: Tarány Sándor