előtted térdelek s az égre nézek,
ott fenn egy sziluett, és félek
titkod meghallani, s tudni,
mit magadban őrzöl, kimondani
csak éjsötétben, csillagok fényében
mersz, mert ott benn, lélekben
tudod, hogy vétkezel a szerelemmel,
törvényt taposol, s hiába két kézzel
ölelsz, elveszítesz, mert a világ
megmondja, mit tegyél, s hogy féljél,
nem enged el, s ha lépsz – elítél
és a konvenciók béklyóját fonja rád,
hogy élve légy halott – megöl a világ
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Tiszai P Imre