Vajon mi zajlik le egy anya lelkében akkor, amikor egyetlen egy féltve ?rzött, forrón szeretett fiát, Bencét veszélyben látja?
Az anyai lélek kiszámíthatatlan és el?re meg nem határozható reakciói Hunóra szívében szinte azonnal legy?rték a kétségbeesést és félelmet, hogy azonnal, a másodpercek töredéke alatt felmérve a helyzetet, ösztönszer?en elsikolthassa magát, amivel eltereli a gyilkosok figyelmét a gyerekr?l, és ugorhat, szaladhat, rohanhat a megmentésére.
E hun n?nek a szívében rejl? lángoló anyai szeretet képessé teszi ?t lehetetlen dolgok megtételére is, ha kell.
N?stény oroszlánt lepipálva ugrott kivont karddal a fia védelmére. Nem látott mást, csak a szemefényét, Bencét, nem érzett fájdalmat, nem hallott hangokat, csak ?t látta maga el?tt.
És amikor odaért, testével védelmezve fordult szembe a támadókkal, kardja suhintása nyomában messzire spriccelt a vér, mert jaj annak a támadónak, aki egy ilyen megvadult n?vel szembe kerül.
Amikor fiát ellepték a fekete ruhás gyilkosok, akik fekete kend?vel takarták el arcukat, hogy a hatást még tovább fokozzák, és magasra emelt kardjaikkal suhogtatva rohannak rá Bencére, és az ?t védelmez? Laodikéére, meg a három római fegyveresre, hát akkor látszott meg az el?relátás és a megérzés áldásos hatása.
Mert hiába vannak többen a bérgyilkosok, mint ?k, hiába minden, ha Hunóra vakmer?sége, Laodikéé ügyessége, a római katonák harcban edzett bátorsága, és kardforgató tudománya képes kivédeni ezt a támadást.
Az egyik félelmetes támadó rogyott térdre el?ttük, megsebesülve. Kezét felemelve jelezte, megadja magát, de már hiába, mert Hunóra kardja végzett vele is, hatalmas csapással küldte másvilágra. A rómaiak is kitettek magukért, hamar megtisztították a helyszínt a támadóktól.
Remus Tiberius volt az egyik közülük, no meg két barátja, akik örömmel álltak be test?rnek, hiszen katonák voltak ?k, és ezt szerették legjobban a világon, harcolni mindhalálig.
Magúr feltételezése beigazolódott, kínai gyilkosokat küldtek rájuk, hogy megbosszulják Estifény halálát.
Úgy gondolták, hogy Bence megölésével okozhatják a legnagyobb fájdalmat a törzsf?nek és asszonyának. Ám, távolból hun lovasok vágtattak feléjük, de mire odaértek, addigra már a feketeruhások, valahányan ahányan voltak, mind a f?be haraptak. Két római katona is megsérült. Hunóra ruházatáról csöpögött a vér, de az a támadóktól származott. ? szerencsére nem kapott sebet, csak tompa ütéseket, zúzódásokat, amiket harc közben fel sem vett, és csak kés?bb kezdte érezni, hogy fáj a válla meg a karja és a lába. Szerencsére a b?rpáncélja kivédi a kardvágásokat, csak er?s szúró fegyvernek, vagy vashegy? nyílvessz?nek nem tud ellenállni.
Bencének is szerencséje volt, hogy ilyen éber védelmez?i vannak, mert a lesb?l végrehajtott támadás zajtalanul zúdult rá, egyszer csak ott álltak el?tte a támadók. A gyerek szólni sem tudott, máris ott voltak, s körbefogták.
Csak a csodával határos módon menekült meg a haláltól. Ugyanis az történt, hogy a gyilkosok tétováztak, arra vártak, hogy majd a másik társuk megteszi, amit kell, hiszen egy törzsf? fiának a megölése nem mindennapi dolog. Aztán meg, mint ahogyan ez történni szokott, a gyilkos neve hamar kiderül, és akkor nem egy család, hanem egy egész törzs bosszújától kell majd tartani. E néhány perces hezitáló magatartásuk mentette meg Bencét, mert ennyi id? már elég volt ahhoz, hogy anyja és test?rei odaérjenek hozzá, hogy megvédjék ?t.
Hunóra felkapta Bencét és össze-vissza csókolta.
— Te kis egyetlenem, megvédelmez anyád, ne félj! Úgyis seny?t csinálok én bel?led kisfiam, már megmondtam! Te fogod a hunokat újabb, dics? harcokba vezetni, mint Bátor seny?, de te okosabb vagy, okosabban fogsz vezetni. És kerüljön akármibe, bárkit levágok, aki ebben a tervemben meg akar gátolni, vagy ellenem fordul.
Hunóra ekkor értette meg igazán, hogy mit jelent számára ez a gyermek: álmai megvalósítóját látta benne.
Rögeszméjévé vált, hogy ? lesz a hunok megment?je, ? fogja felemelni a nemzetet a fia által, és így újabb dics?séget és hírnevet szerez majd ennek a népnek.
Ezért nem sajnált semmiféle anyagi áldozatot, ha Bencér?l volt szó, és már önmagának is bevallotta, hogy Estifény halála is azért következett be, inkább a fia jöv?jének féltéséért, mint szerelmi féltésb?l. Ugyanis megsúgták neki, hogy a kínai n? rokoni kapcsolatban van a kínai császár egyik legbefolyásosabb földesurával. Innent?l kezdve már nem kellett sok fantázia, hogy elképzelje, miféle tervei voltak az ágyasnak, fiat szülni Magúrnak, hogy majd a kínai „kakukkfióka” félrelökje Bencét és ? legyen e törzs f?nöke.
— Azt már nem!
Magúr szerette népét, szerette törzsf?i hivatalát, mert szívén viselte népe sorsát. A szárazság beálltával megint nagy gondban volt a víz miatt, mint ahogy a múlt év nyarán is, meg azel?tt is.
Járta a legel?ket, tanácskozott és intézkedett. Ideiglenes döntéseire nem volt túl büszke, de egyel?re jobbat nem tudott kitalálni. És közben reménykedett, hogy hátha mégiscsak fog esni az es?.
Így van ez már örök id?kt?l kezdve, hogy a sztyeppék, a végtelen nagy füves puszták nyáron kiszikkadnak, a f? elszárad és megfásul, ami kis táplálék van benne, az is ízetlen és silány takarmány már az állatoknak, mert hónapok telnek el es? nélkül.
A hunok ilyenkor szokták ritkítani az állatállományt, b?rkeresked?k nagy örömére, hiszen olcsóbb ilyenkor a jó min?ség? áru. Terveket szövögetett, például kutak ásásáról, néhol el is kezdték a munkát, de nagyon lassan haladtak. Találtak vizet a kútásók, de vagy nagyon mélyen, vagy csak csekély forrásúakat, amelyek nagyon hamar kimerülnek, kiapadnak. Mert a sok szomjas állatnak sok víz kell, nagyon sok víz.
— Többe kerül a kút, mint a víz, amit abból mertünk, vagy merni fogunk — mondták az emberek.
Szogd keresked?kkel is tanácskozott err?l, s?t még a rómaiaktól is kért véleményt, ötletet más megoldásra, mint amit eddig ismertek. Hamar belátta, hogy rajta kívül másokat ez nem nagyon érdekli. Sokan elvándorolnak, f?leg a mesteremberek mennek, ami nem jó nekik, nem jó a törzsnek, de mit lehet tenni!
— Senki nem tud ezen a helyzeten segíteni — mondta az elöljáróinak és vezéreinek egy-egy tanácskozás alkalmával. — Így aztán hiába álmodozunk mesteremberek, keresked?k és egyéb népek betelepítésér?l, nem tudunk tovább gyarapodni. Ezért mennek el sokan, és ezért nem állapodnak meg itt azok, akik messzir?l érkeznek.
— Az istenek is azt akarják, hogy ne legyen testvérháború — kiáltotta az örömt?l vidáman Tegze. — Látod, itt a válaszrovás, és ez nekem így nagyonis megfelel. De, ett?l a kis jótól eltekintve, a törzsi belviszálykodásunktól függetlenül még van baj elég, mert van ám, újabb, egyéb baj b?ven!
Tegze klánja napok óta bolyongott a pusztában, nem találván olyan helyet, ahol elegend? víz lett volna, hogy letáborozhassanak egy hosszabb id?re, míg a seny? csapatai megérkeznek hozzájuk.
A válaszrovás megérkezett ugyan pár órája, de a seny? katonái nem jöttek.
Ám a fejedelmi rovás mindent megmagyarázott:
A hunok vezére nem akar belháborúkat egyetlen törzsnél sem, és a továbbiakban arról rendelkezik, hogy szervezzenek er?s ellenállást, mert az országot szogd lovascsapatok támadták meg, és ebben az id?ben épp feléjük hajtják a hun csapatok, a seny? vezényletével. Fogadják ?ket a legnagyobb felkészültséggel és fegyelemmel, félretéve az elégedetlenkedést, egyéb perpatvart és ellenségeskedést.
— Hát mi lehet nagyobb baj, mint az, hogy Magúr veszélyezteti a törzs jöv?jét? — kérdezte megütközve Ármányka. — Ki vele, no lám, mi az? Csak mondja azt kend, úgyis már szokva vagyok a bajok és jajok meghallgatására. Amióta kend lemondott ?si jussáról, a törzsf?i tisztségr?l, azóta már nincsen semmi jó hír, nincs szerencse és nincs öröm semmiben sem.
— Baj van asszony! Háború! Érted te ezt? Gyorsan vissza kell mennünk a táborba, Magúrt értesíteni kell még id?ben, siessünk!
— Háború? És kivel? Hát nem megmondtam, hogy a kínaiak majd jönni fognak? És a seny?? ? képes belemenni egy ilyen háborúba?
— Jaj, dehogy! Asszony, fejezd már be! Inkább siettesd a katonákat és a szolgákat! Az úton majd mindent elmondok. Lóra mindenki! Harcba megyünk!
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:57 :: Székelyvajai János
