Lengyel Joli : Édesanyámhoz

Nyomtatás

Míg közöttünk éltél, Édesanyám,

nem írtam rólad verseket –

későn kezdtem csokorba fonni

a te drága nevedet,

mellettem egy patak csobog,

s én hallani vélem hangodat,

miként a fűzfák lombjai között

a dalos madárhangokat –

szép volt, mikor énekeltél,

édes dallamod messze szállt,

gyönyörű magyar szavaidhoz

simult az alföldi rónaság,

dolgod mindig úgy végezted,

mintha könnyű lenne, épp

rózsapírral az arcodon,

rég volt, rég, és ó mily’ szép,

dagasztottad kenyerünket

– gyöngyözött a homlokod -,

és te tovább énekelted

a szívhez szóló dallamot –

panaszszót tőled nem hallottam,

bár sosem volt könnyű az életed,

mosoly látszott szép szemedben,

s boldog volt a gyermeked –

honnan vetted az erődet,

ma is rejtély énnekem,

ezért nehéz elfogadnom,

hogy nem vagy többé már velem.

Százhalombatta