Ezüst küll?ket sz? egy nyolclábú csoda,
Isten ízeltlábú keresztes lovagja,
Csöndben teszi dolgát, kitartóan halad,
A száguldó autó mind hidegen hagyja.
Él egy folyam fölött, figyeli a tájat,
Vakító szárnyait szálló sirályoknak,
Fel-felugró halat Duna-hullámok közt,
Totyogását bögyös hídi galamboknak.
A kis pók dolgozik. Kelepcén s lakáson.
Veszte lesz e háló sok balga legyeknek.
De a légy elfogy majd, ha elj? a hideg,
S a háló semmi lesz az ?szi szeleknek.
Szálló ökörnyál az októberi ködben
Utcákon jártadban díszíti szakállad,
S nem sejted majd akkor, bosszankodó Kedves:
Nyár végi alkonyon velem együtt láttad!
