*
Galagonyabokor,
csukott belém akkor,
mikor a rózsámnak
hazudtam.
A kapuban várt rám,
hímzett búza vállán,
féltve gondolt reám
a cúgban.
Hej–haj galagonya, miért voltam ily ostoba?
Akácos erdőbe,
bújtam el előle,
szégyen szúrta mélyen
szívemet.
Akácfának ága,
illatos virága,
mégis fáj, hogy vájja
lelkemet.
Hej-haj akácos út, sokan cipelnek rajtad bút?
Hej, én drága rózsám,
mért nem fordulsz hozzám, (?)
tüskéiddel bántod
ím ajkam.
Illatodra vágyom,
öleljem virágom,
csókoddal enyhítsd meg
fájdalmam.
Hej–haj édes rózsa, kiért lettél te vadrózsa?
Legutóbbi módosítás: 2012.08.12. @ 13:33 :: Thököly Vajk