A kenyered izzadva dagasztják,
talán marad morzsa a magyarnak,
Alkotmányod Szent Ünnepén
fáj a szíve szomorú fiadnak.
Már nem miénk a föld talpunk alatt,
a lábunk nyomát is eladták rég,
Alkotmányod Szent Ünnepén
talán csak a hitünk létezik még.
Múltunkat hurcoljuk fájdalommal,
mikor mint nép végveszélyben álltunk,
Alkotmányod Szent Ünnepén,
honunkban ma kifosztottá váltunk.
Új kenyeret sütnek a kemencék,
lisztté őrölték a más búzáját,
Alkotmányod Szent Ünnepén
megéljük a néped szabadságát?
Legutóbbi módosítás: 2012.08.15. @ 13:31 :: Bakos Erika