Tiszai P Imre : leljen minket az este

*

Te vigyázz most rám, Kedvesem, mert én már nem tudok!

Túl sok már az éjszaka, mikor csak ébren álmodok,

kevés az, mit adhatsz és kevés, mit én adhatok,

Te vigyázz most rám, Kedvesem, mert én már nem tudok.

 

Te őrizd utunkat, ne engedd, hogy eltévedjek,

útvesztőben járok, menni kell, továbblépek,

mert megállni soha nem szabad, de mégis félek,

Te őrizd utunkat, ne engedd, hogy eltévedjek.

 

Téged öleltelek tegnap, te hoztad a szerelmet,

talán másnál is létezik ölelés, de minek?

Amikor nem kell senki más, még kezemen kezed,

Téged öleltelek tegnap, te hoztad a szerelmet.

 

Engedd le a zsalut, öleljen minket az este,

öleljen a tuják mellett a csillagok fénye,

a hold túloldalán járt táncunk néma üteme,

Engedd le a zsalut, öleljen minket az este.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.15. @ 16:42 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén