Horváth István : VÉNÜLŐBEN

2012.08.16. Horváth István Vers 19
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Parafrázis Kányádi Sándor versére

 

 

Vénülőben a gének,

mintha emlékeznének,

—

nem látott arcra, főre,

meglep s vendégként jő be,

 

 

hozza múltam, vágyaim,

mennyi öröm, mennyi kín,

 

 

pedig nincsen semmi ok,

mégis vele mozdulok,

 

 

perlekedve világgal,

most is lépek magammal,

 

 

sok ismert ismeretlen,

idegenül néznek engem,

 

 

mindenkivel háborúzván,

keskeny út, ami vár rám,

 

 

keskeny út, vagy tűnek foka,

ezt ki így, ki úgy tudja,

 

 

végül is, ha a gének,

egyszer majd célba érnek,

 

 

innen nézve egyre megy,

ha vár, ki egyetlenegy.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.08.16. @ 04:57 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.