Bakkné Szentesi Csilla : Fecskék terhe

*

http://youtu.be/J_zpvH36ulM

 

 

…és persze vannak fájdalmak és poklok,

 

hol Radnóti járt, maradtak foltok,

sárgák vagy vérvörös hegyek,

elhaló sikolyok, lázas fellegek.

 

…és voltak fények,

miket sosem láttam,

szemekben gyúltak,

most lentről vigyáznak,

 

míg csúcsra járatnánk a Napot,

felejtjük, még szunnyadnak a magok.

 

…és mintha kalapácsra vernénk a szeget,

hiába a szó, ha mindenről lepereg,

csodálkozunk, hogy kalapunk

fejünkön nem marad,

leüti irigység, sunyiság, dölyf, harag.

 

…és persze most is fájnak,

és úgy érzed, pokol,

hogy hiába amit érted, értem,

az egész kirakat vagy akol,

hol a fecskék is elhagyják fészküket,

 

inkább délre húznak,

és elviszik a szíved.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.21. @ 08:20 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.