*
Mint egy szonett lágy ölelkező ríme,
combjaid íve, ahogy magadra fonsz,
édes bilincsben létezek, halkan szólsz:
ölelj, légy szeretve, legyek szeretve!
Sok napot lapozott a fukar idő,
míg fátyolod újra a földre dobod,
most mosolyodon könnyed folyik, látod,
már újra benned lüktet az őserő.
Gyorsul a ritmus, változó rímképlet,
szemedben tűz ég, jó benned elégni,
mert enyém vagy és én tiéd, szeretlek.
Ölelj most, miénk a perc, jó szeretni,
a holnap újra elrabol, más szeret,
mert joga van hozzád – engedj elmenni.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.16. @ 07:37 :: Tiszai P Imre