Lengyel Joli : Kavargó gondolatok

Nyomtatás

Ölelj át csendeddel, bársonyos éjszaka!

Pihenni szeretnék, mint egy kisgyerek,

kinek még nincsen semmiféle gondja,

hogy ne feszüljenek tovább az agyi erek.

Fáradt vagyok! S ha mégis jön az álom,

vészterhes mélységet vetít elém:

szakadék szélén önmagamat látom,

és emberek tömege sietve jön felém.

E romhalmaz tetején egyedül nem vagyok!

Körmeim szakadnak, de lelkem mélybe hull,

mert súlya van a szónak, és a teher oly sok,

nyomasztó a lét értéke: a gond tornyosul.