*
apró zárófény a szerelvény végén,
egy távolban elvesző halvány csillag,
ami a földön fut, fénylő síneken
miket a valóság koptatott tegnap,
vég nélküli utak szerteszét folynak,
most a pillanat ragad meg, s nem magad
„lépsz”, csak bábuként élsz a történetben
és az a vércsepp ott hamar felszárad
Legutóbbi módosítás: 2012.08.17. @ 12:22 :: Tiszai P Imre