furcsán szeretjük egymást
id?nként felsejlik
ragaszkodásunk alapja csupán
megfelelés szülte kényszer
szabadulni akarok t?le
egy nap elt?nik
majd megveszek nélküle
a bizonytalanság rettenetesebb
mint megnyugtató kínlódásom
hozzá közel
Cipruson találok rá
Petra tou Roumiou szikláinál
fáj a talpam a vékonytalpú papucsban
ahogy gömböly? kavicsokon botladozom
néhány nappal korábban leégtem
pulóverben
napnak háttal üldögélek
nem figyelek fel rá
amint partra sodródik
térdig gázolok a tengerben
a nadrágszáron kicsapódott sóban
vagy a szatyorban rejt?zik el
az összegy?jtött színes kövek között
akkor csak súlyát érzem
a reptéri ellen?rzésen sem
veszi észre senki
miután hazaérek
céltalan feszültséggel
szövi át a lakás meghitt sarkait
ólomszálaiba
minduntalan belegabalyodom
többször is megvágom magam
majd este végre megpillantom
az összegubancolódott szálakat kibontva
holtan találok rá
elborzadok mégis tudom
végig kell nézzek
felismerhetetlenségig
megcsonkított testén
a kanapé szélébe kapaszkodom
sírva hörgök
magam után vonszolva
kiviszem a kertbe
az öreg fák közé
a falhoz támasztott ásóval
verem a köves földet
id?tlenségig ások…
attól félek a gödör
soha nem elég
elég
mély és széles
elfáradok
lent állok épp a közepén
behúzom magam mellé
lélegzetvisszafojtva
a sötétben végigtapogatom
ismer?s formáit
még egyszer utoljára
belélegzem az iszonyat
ismer?s illatát
aztán kimászok
hang nélkül sírok
rézsútosan el?re d?lve
a hatalmas feny?fa tövében
földet hányok rá
amennyit csak bírok
térdelek térdelek térdelek
ordítok
térdelek térdelek térdelek
ordítok széttárt karokkal
a kihajnalodó ég felé
összetaposom a nyomokat
hazajövök
mostanában
ha az ablakon kinézek
látom lassan f? és pitypang sarjad
helyén
Legutóbbi módosítás: 2012.08.24. @ 14:15 :: Fenyvessy Szilva
