igazul kellene várjalak,
igazán levetni minden rongyot – nincs csalás -,
lefejteni a ráncoló gondokat,
lemosni a rettenést, a riadást, az idegen tekinteteket,
lenémítani a híradót,
habosra rázni a párnában az álmokat,
és simára fésülni a szavakat,
szemembe újragyűjteni az összes régi fényt a tükörből,
az előtted-időből is (és nem gondolni utánad-idővel)
csendes, biztos lázzal kellene várjalak
neked-szépen, igazul-szépen
Legutóbbi módosítás: 2012.08.28. @ 16:00 :: Horváth Melinda