B.G.Boróka : Reggel

Nyomtatás

Arany hajnalon, még homályos árny játszik álmos szobánkban,

búcsúzni jöttem, indulóban,

szappan illatú bőröm issza parázs csókod,

ölelésed nem enged, nehéz ilyenkor a búcsú!

Jó lenne visszasuhanni az álomporos ágyba,

a gyürött takaró is magához hív,

s te bújócskát játszol, incselkedsz velem,

itt-ott elővillansz, majd eltűnsz a vetett ágy rejteken.

– Mondd, hogy maradjak még!

– Maradj még!

– Tudod, hogy nem lehet!

– De mégis, kérem: ne menj!

Megadón, a hívogató ágyra vetem magam,

ujjaink szorosan egymásbafont bogját nem oldhatja semmi.

Szeretlek! – pattan fel a csend édes zárja.

Én is szeretlek! – s csókkal tapasztom ismét be a szót ajkadon.

Majd néhány pillanat, és mögöttem az ajtó zárul,

üres, magányos parfümillat lengi be a nesztelen szobát,

hiányom még ott érződik az ágyon,

s téged újra betakarhat az álomkabát.