Árnyak ölelkeznek a fák közti sétányon,
Testük simulása néma szenvedély,
Karcsú sziluettjük eleven az éjben,
Cinkosuk a bűvös augusztusi ég.
Hajnaltájt, míg vánkosán vergődik az álom,
Kaján mosolyával szemléli a hold,
Amint távolodnak egymástól az árnyak,
Csak emlékük marad a gyűrött vánkoson.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.03. @ 14:00 :: M.Simon Katalin