Istent nyertél magyar, vagy hitet veszítettél?
Hátadon cipeled turáni átkod s várod,
hogy e véráztatta földön istállókból szabadult
lovak vad vágtája űzze tova rossz álmod,
tapossa szét az átkot, mint útszéli libatopot.
Élsz még a palettán, vagy már csak mint
egy livornói Modigliani nyúzott fejű alakja
hallgatagon válogatsz a second-hand olcsó,
ledobott göncei között, magad „apróra” váltva?
Ha papír is zizzen zsebedben, talán betérsz
egy vizivárosi olcsó kiskocsma búfelejtő
pohár borára, miközben elnézed az „öreg cigányt”,
amint a hegedűtokból reszkető kézzel veszi
sovány álla alá repedezett szerszámát,
és önfeledt közönnyel már feledett dalokat
csal ki a vad lovaktól lopott vonó-szálak
reszkető rángatásával, mert még él a dal.
Még füledben zsong valami az ősi puszták
végtelen világából és tudod, hogy csak térkép
őseid földje, itt csak tetszelegsz mint honfoglaló,
ebben a kihazudott országban, hol Isten is csak
mint egy erdőkerülő jár téged büntetni.
