Jó reggelt, kedves!
Valami egészen különös nyugalom érte ma a reggelt. A szeptemberi napfény óvatosan kúszik fel a fatörzseken, csendben öleli magához harmatos leveleit, és lassú halált mér az éjszakára.
Itt voltál éjjel, a meséidet hallgattam, a mosolyodat néztem te a tekinteteddel próbáltad megfogni lelkem, és játszani húrjain.
Hozzám értél, mintha szell? simogatott volna, majd óvatosan takartál be holdfény? testeddel, mégis egyedül néztem a napfelkeltét.
Csak a képzeletem játszott… mire kinyitottam szemem, a Nap megölte a Holdat, és el?zte a szell?t.
S csak néztem a reggeli udvar határtalan nyugalmát, és arra gondoltam, talán holnap itt leszel, de lehet, hogy soha nem fogjuk együtt átélni ezt a pillanatot.
Szép napot, kedves!
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Végh Szimonetta