Seres László : Nem szabad

…nem szabad elaludni… 
gyanús az átalvó 
vállra-bukó fej 
elernyedt izom 
az altató-dalból 
remegő sötét 
s a vak is aki így lát
hófehér árnyakat 
buja feketéket 
s fenn az égen 
szende püspöklilát 
és gyanús a Nap ahogy
hajlik teste íve 
és elnyúlik vakon
ha hiszi hogy nem lát
hát aludjál 
hunyorog a felhőég is 
homlokára kiül 
most levegőzik a bűn 
felfedi gyanútlan 
gyermekarcát s látod 
hogy folyik át hangtalan 
egészen a rész 
könnyeinkként 
az izzó magmáig 
mint álmok völgyén 
a holt tó
…tétlenek vagyunk mind
… ha aludni kell – ébredünk
ha ébredni – alszunk 
mint a megtévesztettek
azt hisszük
hogy amit látunk álom 
s amit álmodunk 
az a valóság 
Legutóbbi módosítás: 2012.09.16. @ 18:25 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.