Nem volt ez nyár,
ez ájulás volt,
emlékezés
sok árulásról,
mikor a csönd
magamra hagyott,
kifeszített,
megcirógatott;
s mikorra már
elhittem, itt van –
?szbe löktek,
torokfájósba,
és harsogás
szívfájdítóan,
másnak zene
mindaz, mi itt van;
enyém a tél
jégbölcsessége,
megcsodálok
nyár-embereket,
lebeszélem
magam a nyárról,
egy-tudásom
átfordulásról
szól, ha beszél;
s mégis a bánat,
mert nem hiszek
szimmetriában,
ha a vesztes
folyton én vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Petz György