http://www.youtube.com/watch?v=rkRIbUT6u7Q
Mint megszállott hajszoltam a javakat,
hittem édesen mérgező szavakat,
idéztem sikító szemű szellemet,
eladtam értük védtelen lelkemet.
Most koldus kezem suttog ezer imát,
dugába dőlt minden, nincs több küzdelem,
lettél kutyabőrbe bújt vándordiák,
s jó kopóként nyomomban jársz szüntelen.
Eljött az idő a jussodat kéred,
lobogtatsz apróbetűs egyezséget,
oda a hajlék, a bútor, a posztó,
nem lesz éljenzés, vastaps, díjkiosztó,
s mire billogot sütne rám a végzet,
már új kelepcét állít fel Mefisztó!
Legutóbbi módosítás: 2012.09.29. @ 16:41 :: Gyarmati Gábor
