S akinek istene rejtezik,
nem is keresi, mert mivégre,
mással telített az élete,
a végén rákérdez: élet-e.
Mert isten a legf?bb hiányom
énfelém, bennem és bel?lem –
kerül?út, ami nélküle –
hogy jövök magamhoz – kérdezem.
Sosem az útvége, ami út,
jobbára kezdet csak bármelyik –
kérdés: átlépni volna er?m,
megszokás ne ásson sírt nekem.
Hiába futok, a rejtez?t
rejtem el nagy sietségemmel,
nem volt – mi eddig – oly nagy dolog:
meglettem, feln?ttem, öregszem.
Építek: szóval megteremtem,
lesz-e majd valóság, nem lesz-e-
nem az én dolgom, úgy gondolom,
nyíltan fölvállalom: rejtezem.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.01. @ 22:08 :: Petz György