Könnyű veled
bonyolultabbá tenni
a bonyolultat,
s nehéz egyszerűbbé
az egyszerűt.
Neked játék ez,
nekem élet.
Ilyen vagy,
s ha neki vágok
átgázolni hozzád
ösvénytelen mocsáron,
lápon,lassú sétára fogsz
kéz a kézben.
Csak mosolyogsz,
én fuldoklom,
s elmerülök benned
egészen.
Tudom,
vannak rajtam kívül
érdemtelen mások,
kik lelked viharát
kisimítanák,
amit rég összegyűrtem.
Hegyeket mozdítasz
meg értem
egyszerűen,
és bonyolultan,
hogy elhamvadjon,
ami ég,
s ami elhamvadt,
örökké égjen.
(Kép: Joan Miro)
Legutóbbi módosítás: 2012.10.03. @ 17:38 :: Seres László
