kép: https://ro.pinterest.com/pin/306596687103099525/
Nekem egy végleges hely kell homlokod alatt,
Pilláid takarásában lenne jó, hol titkok és tisztások izzanak
Távol a várostól, az ismerttől, amit letettem,
Ahol nem más álmodja a csillagokat helyettem.
Tegnap könyökölt alattam az esti terasz,
Szemeimből kilélegzett valami régi panasz,
S magamat éreztem: lány és nő, erős és gyáva,
És elnéztem ahogyan a fák beleégtek a kispesti éjszakába.
Arányos tér szorította, így nőttek Wekerle idején,
Szaladni akartak innen messze, menekülni, mint te és én,
Szétágazni és lélegezni, szabadok lenni és bonyolultak,
De gyökerük megfeszült, s akárcsak mi,
A más ege alá visszahulltak.
Legutóbbi módosítás: 2017.08.23. @ 17:24 :: Bihari Csilla Rózália
