Kapocsi Annamária : Szemed bűvöletébe, ne lélegezz engem többet

2012.10.10. Kapocsi Annamária Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Vékony szendeséggel nézett reám:
“- Hozzám bújsz?”
Ajka rezgésére figyeltem, szeme mélyére láttam
volna,
de ahogy nyúltam felé,
ködbe burkolódzott, feloszlott füstalakká finomult,
majd mosolygott a pirkadat alatt.

Meghajolt, feje félrehajtva némán nézett,
tekintete szomorú sarkába
a nem jöhet? könny beleégett.
Csillogást mímelt a látszat,
ahogy átsütötte a fény,
piros alázatát térdre hajtotta a remény.

“-Eljöttem, voltam, 
bocsánatod padlójába fényez a képzelet,
de el nem ér kezed többet, mert nem lehet.

Megismerésed hajnalára nézel épp,              
kezemben hoztam volna a reggelt, de nem lehet,
ahogy az alkonyi érésbe sem hozhattam volna éjeket,
ne nézz így reám,
kezed remegése sem tehet igazzá.

Árny vagyok csak, csupán a fény játszik alakká,
szemed b?völetébe ne lélegezz engem többet,
ez a látvány igézet, retinád tükrére égetett.

Sajnálom. Álmod rablását, színeztem…
játszottam, mint ahogy a víztükrön, az es?cseppben,
táncolnak a tündék egy mesében.

Ébredj! Hallod? Bocsásd meg, hogy nem is éltem.”

 

 

http://www.youtube.com/watch?v=aNzCDt2eidg&feature=g-vrec

 


 

Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:10 :: Adminguru
Szerző Kapocsi Annamária 48 Írás
Az írás gyógyít, és olyan, mintha letennék egy követ.Van rövidebb és hosszabb lélegzetvételű betűhalmaz. Néha versekhez rajzolok, máskor rajzhoz írok sorokat. "Halkuló tavaszok nyomán, Nem én írok a szavak írnak engem, s néha már csak meghajolni tudok itt a csendben." részlet A gondolat gyorsabb nálam, néha utolérem, néha nem. Szabad! Pillanatcsaló Vannak kik azt mondták: Szóalkotó vagyok. Más szerint szépre csipkézett poklot írok. Kaptam kérdésként: Tudom-e, hogy nem én írom amit, s csak közvetítőként vagyok itt? Mondtam tudom... és mondták negatívságom, s én bólogattam - Tudom, nincs is rá tagadásom. De mindenkit az élet formál, olyanná, hogy így látom. S hogy kérték - legyen célom?! Válaszom az rá - Volt! De mint kerékpáros az utcákon: Olyan a cél, a döntés lehetősége... elénk áll, tolat, fordul, megálljra kényszerít. S gyakran miért elindultunk, megszűnik, átíródik, vagy épp már ott sincs, mert nem vár tovább. S megszűnése fel nem róható... ilyen ez az élet, folyton elinduló. Csak sokszor máshová érkező, mint ahová a terv vélte, végső lépteit. Így minden marad, a Tér, a Szél, a Talán Valahogy a Mindegy és Akár, Vagy Akárki és Dehogy. Az Esetleg Véletlen, befutó továbbrobogó, Csorba, Életlen, Pillanat? és csaló... változó.